ĐJ CΘЯЭ

A legnagyobb ĐJ-k egy helyen!

A capella: A klasszikus
zenei terminológiából átvett fogalom, amely kisérőhangszer nélküli
éneklésre vonatkozik. Az a capella a popban előszőr a "Doo-Wop" előadók
megjelenésével vált ismertté. Napjainkban kiváló képviselője a Kings
Singers vagy itthon a Cotton Club Singers. "Tátika" együttesek gyakorta
próbálják a capella bizonyítani az énektudásukat.



Acid House: Egy, a Chicago-House-on alapuló stílus. A nyolcvanas
évek közepén jött létre basszus és dob alapokon, TR 808 komputer
közreműködésével.



Acid Jazz: Inkább marketing, mint zenei fogalom, amely mögött nem
húzódik meg jól körülírható zenei irány. 1987 táján került az elnevezés
forgalomba, amikor minden acidként volt ismert, így a dzsessz is. Acid
House néven később a londoni funk-jazz előadókat emlegették. Korai
képviselői: Incognito vagy K-Creative.



Acid Rock: 1966-67-ben a flower-power idején, az akkori
garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan
terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkulturára is. A psychedelikus
rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb hangsúlyt helyeztek a
produkció "eladására", stilizálására. Az acid-hatások ezzel szemben a
hangszeresek játékában - például a se vége, se hossza gitárszólókban -
nyilvánultak meg. Ismert képviselője volt a Grateful Dead.



Ambient: Brian Eno műhelyének egyik találmánya. Hasonlóképpen
elvarázsolt, mint a new age, de sokkal intellektuálisabb tartalmakkal.



Ambient House: Hasonló az előbbihez, de nem a koncerttermekben és
stúdiókban, hanem a klubokban. A DJ-k kissé visszavesznek a tempóból, s
máris szól az ambient house.. A pophoz szokott füleknek azonban ez a
zene is úgy hangzik, mint egy Kalacsnyikov-sorozat.



Bluegrass: Egyfajta country stílus kifinomult banjo- és
gitártechnikával, melynek játéka közben a zenész finom körmeit
páncélszerű acélkarmok védik. Például: Bill Monroe és The Scruggs.



Boogie: Rock - ritmus, amely a 40-es évek
jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues
figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik)
származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán egyből Lynyrd
Skynyrd- ill. ZZ Top-ritmusokra gondolnak.



Chill Out: Egy kis lazítás a táncparketten: a ritmus szinte
megállásig csökken, hogy a táncoló közönség az Ambient House és más
lassú ütemek alatt kifújhassa magát. Szükség esetén párnák kerülnek a
földre.



Cock Rock: Nyers rock, többé-kevésbé nyálas szövegekkel. Nem a
tyúkokról, hanem a kakasokról szól. Mint például a régi Aerosmith.



Coctail Jazz: Az, ami az amerikai hotelekben koccintás és
szökőkút-csobogás között hallható. Vagy langusztaevés közben. Nem túl
tolakodó, de általában jó jazz-zongoristák játsszák, akiknek pénzre van
szükségük, és akik utána otthon Living Colourt és Helmetet hallgatnak.



Cowpunk: A country és a punk keveréke. Állítólag a londoni Camden
Town metrómegállóból származik.



Cyberpunk: San Franciscóból származó számítógép-szubkultúra,
melynek kedvenc zenészei Macintoshokon komponálnak, power-vitamin
italokon élnek és napi 23 órát a "virtuális valóságban" töltenek, ahol a
lézer és egy fűnyíró keverékéből hozzák létre a hangzásvilágukat.
Úttörői: Frontline Assembly, Coil. Billy Idolnak viszont kb. annyi köze
van a Cyberpunkhoz, mint a Borussia Mönchengladbachnak a világbajnokság
végkifejletéhez.



Death Metal: Sötét Heavy Metal stílus. Floridai eredetű - az
Egyesült Államok nyugdíjas-paradicsoma. Egyik jelentős képviselőjük
egyik sora így hangzik: "The End The End The End" - mindez természetesen
ordítva.



Deep House: A House x-edik variációja. Semmitmondó szövegek, soul-os,
gospelszerű ének és egy újra meg újra fölcsendülő zongora-futam.



Disco: A 70-es évek közkedvelt lüktető ritmusú zenei stílusa.
Előnye az volt, hogy többé senki sem figyelt az énekre, így kevésbé
elismert tehetségek is egy csapásra szupersztárokká nőhették ki magukat -
még ha annak árán is (lásd a takarítónő Donna Summert), hogy a mikrofon
előtt kellett önkielégítést végezniük.



Dub: A 70-es évek elején, Lee "Scatch" Perry által kifejlesztett
reggae forma, melyből hiányzik az ének, hogy helyet biztosítson egy
hatalmas iramban kattogó kenyérpirítónak.



Electro: A hip-hop egy eléggé letűnt formája a 80-as évekből,
melyben a beatbox és a szintetizátor dominált. Például: Afrika Bambaata.



Freestyle: Hip-hop körökben megkülönböztető elnevezés. Előre
megírt szövegek nélküli éneklést jelent; tehát improvizációt. A
legtöbben meg sem mernek vele próbálkozni, ami talán jobb is. Az igazi
hip-hopperek szerint az igazi hip-hopperek pedig csak freestyle-ban
nyomják.



Funk: A feketék szlengjén angolul azt az izzadságszagot jelenti,
amely szex közben érezhető. Az 50-es években egy jazz-formára értették; a
60-as években pedig a James Brown-féle, basszus-hangsúlyos, fekete
dance-music elnevezése lett.



Gangsta-Rap: Rap fajta, melynek szövegei bűnözők és
rendőrgyilkosságok körül forognak. Ezért aztán hihetetlenül népszerű.
Úttörője: Ice Cube.